szakirodalom

ómagyar szószedetek:
Schlägli szójegyzék (15. század eleje): több, mint 2000 szó.
Besztercei szójegyzék

Nyelvújítás előtti magyar szókészlettel kapcsolatos könyvek:
Magyar nyelvtörténeti szótár, három kötetes alapmű.
Pápai Páriz Ferenc: Dictionarium Latino-Hungaricum (1708).

Nyelvtani jellegű könyvek:
Sylvester János Grammatica Hungarolatina (1539)
Dévai Bíró Mátyás ORTHOGRAPHIA UNGARICA (1549)
Magyar Grammatika (1795)
Kassai József: Magyar nyelv-tanitó könyv (1817)
Czuczor Gergely - Fogarasi János: A magyar nyelv szótára

Bevezetés az ómagyar nyelvbe:
Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig (1894)
Königsbergi töredék és szalagjai

Közhírré tétetik

azaz a szenvedő szerkezet

A szenvedő alakban a cselekvés céltárgya lesz a mondat alanya, mely a cselekvést úgymond elszenvedi. Ez a szerkezet a 19. század végére szoríttatott ki a nyelvből, ha nem is teljesen. Ez az a bizonyos –tatik / -tetik, mely a magyarban - legalábbis egy nyelvi babona szerint - többé nem használtatik. De azért használják mind a mai napig, igaz csak szórványosan, választékos stílusban:

Megadatott, engedtessék meg, megmérettetett, kéretik, dícsértessék, szükségeltetik, üldöztetés, megpróbáltatás, megaláztatás, elhagyatott, benne foglaltatik...

A születik az egyetlen szenvedő ige, mely közönséges szóhasználatban megmaradt nyelvünkben, mivel ezt nem tudták helyettesíteni a szülődik, szülődött, szülik, szülték, lett szülve szóalakok illetve szóösszetételek egyikével sem.

Szenvedő szerkezet a Jókai kódexben még egyeduralkodó volt, ami részben a fordító stílusát is tükrözi. A középmagyar kor során a helyére egyéb, más módok léptek:

1) általános alany (pl.: "a várat kétszáz éve építették").

E formula megtalálható mind a német és az angol nyelvben (pl:„Kann man sagen”, „they say”). A korai nyelvemlékeinkben viszont ritkán fordul elő. Az alanyt ritkán "felejtették" ki, még akkor is, ha az általános jellegű alany volt.

Az általános alanynál a magyar nyelv formálisan kihagyja az alanyt a mondatból, csak az T/3 személyrag utal rá. Ez a gyakorlat a középmagyar korban kezd elterjedni, majd a 19. században nagyrészt kiszorította vissza a szenvedő szerkezetet.

" Mondják vala bizon hírrel, hasába volnának

           Sárkányok és egyéb sok szántalan férgek"

(Armbrust Kristóf: Gonosz asszonyembereknek erkelcsekről való ének)

"Eztet hiják hadverő Aygas bassának,

És bizony nem heában nevezték annak" (Zrínyi Miklós: Szigeti Veszedelem)

2) visszaható igék: pl. "felvetődött a kérdés".

Az ilyen képzők már a HuB-ban felbukkannak.

atik/etik vagy tatik/tetik

A szabály ugyanaz, mint a müveltető igéknél: általában a szótő szótagszáma

(egy vagy több) alapján történik a választás.

egyszótagos tő esetén a rövid -atik/-etik

születik, feltöretik (ÓMS-ban therthetyk), mondatik, küldetik, kiiratik, elvágatik, kelletik

Kivételt képeznek a -t végződésű tövek, ahol a t hangzó megkettőztetik:

megköttetik, láttatik, 

Ezek között is kivétel, ha a tővégi t hangot mássalhangzó előzi meg: kiontatik, kifestetik

A rendhagyó tesz vesz visz igék esetében tétetik, vétetik, vitetik.

A vettetik szóalak a vet igéhez tartozik (pl tűzre vettetett).

Az eszik iszik szavakat ritkán használták szenvedő szerkezetben (étetett, itatott).

Többszótagos tő esetén -tatik/-tetik használtatik:

kerestetik, építtetik, elfeledtetik,

megméretés vagy megmérettetés

Ott, ahol műveletető értelmű a tő, ott helyes lehet mindkettő alak:

lefejeztettetett, lefejeztetett

levágatott, levágattatott

vitetett, vitettetett.

A rövid alak azonos szóalakja miatt néha összekeverhető a műveltető igealakkal. 

Pl: „ő kivágatott egy fát”, „a fa kivágatott”

A hosszabb alak ilyenkor egyértelműbb: a fa kivágattatott.

Csak az érdekesség kedvéért képzeljük el az alábbi kifejezendő helyzetet:

Egy kutya gazdája megbízott valakit, hogy etesse meg a kutyáját, és ezt a megbízott végre is hajtotta. A kutya szempontjából megfogalmazva ezt az eseményt, és ezt múlt időbe téve azt mondhatnók, hogy a kutya megetettettetett.

megetet > megetettet > megetettetetik > megetettettetett 

 

Szótőben rögzült tat/tet képzők esetén a rövidebb alak nem használtatik:

nyomtattatott, beiktattatott, elültettetett (nem pedig nyomtatott, beiktatott, elültetett)

Van, ahol az egyik alak rögzült csak:

megmérettetés

Személyargozás

Ragozás tekintetében ugyanazok a szabályok érvényesek, mint az ik-es ragozású igéknél. Csak alanyi ragozás használtatik:

elbocsáttatok

elbocsáttatol (nem pedig elbocsáttatsz)

elbocsáttatik

elbocsáttatunk

elbocsáttattok

elbocsáttatnak

A múlt idejű alakok (elbeszélő, egyszerű múlt) is az ikes ragozást követik,tehát például ő születék.

Az E/1 és E/2 személyben megfigyelhető ingadozása az ikes ragozásnak (gondolkodok- gondolkodom, gondolkodsz - gondolkodol) a középmagyar korban is megvolt, és jellemezte a szenvedő ragozást is. Az Ómagyar Mária Siralomban: veretül, kinzatul, therthetyk (veretel, kínzatol, töretik). Az ómagyar Halotti Beszéd és Könyörgés-ben olvasható, hogy Eſ uimagguc ſʒent peter urot. kinec odut hotolm ovdonia. (És imádjuk Szent Péter urat, kinek adatott hatalom oldani.) Ezen egyetlen szóalak alapján arra lehet következtetni, hogy a tatik/tetik ragozás ekkor még nem alakult ki, vagy csak nem terjedt el teljes körben.

Főnévi igenév is képezhető szenvedő igékből: születni, megpróbáltatni, …

A mai magyar nyelv kerüli a szenvedő szerkezetet, különösen az E/3 ikes alakot.

Sokszor akkor is más megoldást használunk, amikor más megoldásokkal, csak nehézkesen írható le a mondandónk. 

Például vegyük azt a szituációt, hogy egy automata gyártósoron készül éppen egy termék. Hogyan írnánk ezt le:

gyártódik? Ez úgy hangzik, mintha mindez "magától" történne.

gyártják? Ez úgy hangzik, mintha egy csoport dolgozna volna rajta, nem pedig egy automata gépsor.

Van gyártva? Még nincs kész.

A gyártatik szóalak pontosan kifejez mindent, de a mai ember fülének mégis idegenül hangzik.