2015. március 18., szerda

Kettős igekötők

Érdekes, mára szinte teljesen elfeledett jelensége a régi magyar nyelvnek a kettős igekötők használata, mely a 16 századot követően tűnt el a köznyelvből.
Példák a Jókai Kódexből: el-ki fordola, el-ki mene, el-ki múlok, el-ki szalad

 További példák a 16. századból:
Alá-fel ólálnak
el-kilépendesz
el-bészállék
el-hazamégyek
el-kibocsátá,
el-kiméne
Vonszom el-ki
el-ki ballagok
ide-s-tova inog
ide-s-tova vonszák
el-felterjedt
el-kikészült
El-bémenjünk ketten
el-felöltöztetnék
el-felrakták (tüzét)
el-aláment
El-bémentek
el-béküldé
el-felvette
el-kilépék
el-béjutott
el-kiűzné
el-általmúlának
el-fölment
el-kinézek
el-aláment
el-kivinnél
el-levetkezének
el-kivetnem (szivemből)
el-felszedvén
el-alányomtata,
El-felmagasztalja
vissza küvágják
el-ki taszigálta

meg-visszatérének,
dátum: Nincsenek megjegyzések:

2015. március 13., péntek

mondhatnók

Mondhatnók azt jelenti mondhatnánk. Mai nyelvünkben választékos szóhasználatban bukkan fel. Tulajdonképpen pár száz éve is hasonló volt a helyzet. Általában -hat/-het ragok után használtatik, de nem kizárólagosan.
A legkorábbról fennmaradt példát a Bécsi Kódexben találtam  (hallhatnók).

További kora-középmagyar példák:

"... hogy tudnók azt elkerülni"
"...Ne unnók magunkat ennyi múlatással"
"...Tróját el ne hadnók, míglen fennáll fejünk."
"Vajha meggondolnók, hogy Isten mindent lát,"
"Az vokálist magárúl szólónak monhatnók."
"Jól lehet ez igéket így is irhatnók..."
"délig tudna aludni, ha föl nem keltenők,...
"minek lőnők meg egymás helyett ezeket a derék fiúkat?"
"Elébb határozatot kell hoznunk mielőtt az ülést feloszlatnók."

És most emlékezzünk arra, hogy az elbeszélő múlt idejű szóalakokat hogyan képeztük a feltételes módúból.Vajon vonatkozik ez erre a szóalakra is? A válasz: igen.

példák:
"Mert látók ő csillagát napkeleten" (Müncheni Kódex)
"Meghallók az szent evangéliomnak magyarságát" (Érdy Kódex, 1526)
"Nagy betegség jöve reá, és betegen vivők Fejérvárra" (Gálffy János Rabságában készített önéletirata)
„de hogy az árokját kastélyának megtöltők, elijede” (Martonfalvay Imre Emlékirata, 1885)
"ellenönk nem készülhetének, megverők az Kápolnay Ferenc népét" 
"mint fönnebb megjegyzők" (Czuczor-Forarasi, 1862).


dátum: 1 megjegyzés:

jövet, menet

A jövet és menet szavaink nyelvtanilag a folyamatos határozói igenevekkel mutatnak rokonságot.
Miskolcra menet = Miskolcra menvén, azaz: miközben mentem Misklocra.
Hazafele jövet = hazafele jővén, azaz: miközben jöttem hazafele.
Ez a két szó már csak egy maradványa ennek a szófajnak, amely egy múltbeli cselekménnyel egyidejű folyamatos jellegű cselekvést fejezett ki.

A legkorábbi fennmaradt előfordulása a Jókai Kódexben található:
 ...ki Szent Ferencet lölte vala egyház seprette (értsd: amint éppen a templomot sepri).
Angolul "who found St F. SWEEPING the church."

Példák a Müncheni kódexből:
"...látá ő napát fekette és hideg lelette." (napa = veje)
"...láta egy Máté nevő embert az vámon ülette".

Szenci Molnár féle Biblia-fordításból: (1608):
"És őtet látvájok az tengeren járatta, megszomorodának"
"...miként villámatot mennyből lehullatta"
"...látá János Jézsust ő hozjá jövette"

Ezek az igenevek személyragozottak voltak. Példamondatok:

"és lele egyebeket állattok"
"láttonk tégedet éhezetted, avagy szomjazattad, avagy vendég voltodat, avagy mezejtelen voltodat, avagy betegletted" (HuB).

A 17. század vége felé már nemigen találunk ilyen igeneveket.


dátum: Nincsenek megjegyzések:
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)