2016. december 31., szombat

Önnön

A mai nyelvben a visszaható névmások a maga, önmaga, saját maga szavak ill. szóösszetételek személy- és esetragozott alakjaiból képeztetnek (pl önmagát).

A maga szó, mint birtokos névmás már a Halotti Beszéd és Könyörgés-ben is felbukkan.

A maga szó elé személyfüggő előtagok járulhattak:

E/1: en/ennen/ön/önnön
E/2: te/ten/tennen
E/3: ön/önnön
T/1: mü/münnön/mün/mi/minnen
T/2: tönnön/tünnön/tinnen
T/3: ön/önnön

Ezek az előtagok az 1795-ös "Debreceni" Grammatikában is felsoroltatnak, és a szóelemző elv alapján levezetve megjegyeztetett, hogy az önnön E/3, az ennen pedig E/1 személyben használandó. A gyakorlatban a köznyelv az E/1 is használhatta előtagként az önnön-t.
Az előtagok már a JK-ben is gyakran elmaradtak, majd a középmagyar kor végére erősen visszaszorultak, és inkább csak nyomatékosításként használták. A máig fennmaradt "ön-" előtag mellett a tenmagad szóalak maradt használatban a legtovább. Illetve önnön akaratából szófordulat is közkeletű.

A fenti előtagok önálló birtokos névmásként is használtathattak.
"ünnün szájával mundut igének" (Königbergi Tekercsek) 
"minnen idvességünk" (Jordánszky Kódex)

Jókai Kódex szóalakjai: önmaga, önmaguk, önnönmaga, önnönmagam, tenmagad
önbelőle, önbenne, önbennete, önbenneten, önnönbennete, önnönbenneten, önnönérettük
MK: tünnönbennetek, önnön benne, önnön bennek, önnön ruháját, önnönmagának, önmagát, önnön magának, önnönbele, tünnönmagatokon, tenmagadat, temagad, tenmagad, tenmagadról, tennen rólad, tenen nálad, enmagamat, énmagam, enenmagamtól/nak, önközöttök,