vagyon megyen - 2. rész

Korábbi bejegyzésben már írtam erről a két igéről, melynek ragozása sokban hasonlít egymáshoz. Ezúttal e két igénk korábbi ragozási sorát próbálom rekonstruálni. Egy kis dilettáns nyelvészet...

Kiindulási feltételezéseim ezek voltak:

- a "kiinduló" tőszó vol volt. Erre viszonylag sok jel utal. Vessük össze:

 ???/volt/volna/való/vala

fut/futott/futna/futó/futa

Ebből következtetve "szabály szerint" vol-nak kellene lennie az E/3 személyű alaknak.

- T/1 személyű személyrag -omuk volt (HB alapján). Más személyragok is változhattak, de erről nincs adatunk.

- A ragozás kezdetben teljesen szabályos volt. Ez is csak gyenge feltételezés - mivel a létige sok nyelvben rendhagyó ragozású, így a mai magyar nyelvben is.

kiinduló szabályos ragozási sor a fenti pontok szerint:

volok, volsz, vol, volomuk, voltok, volnak

A következő lépéseket lehetne l>ly>j átalakulással is magyarázni, de az E/2 illetve E/3 személyű alakok arra utalnak, mintha a felszólító mód j toldaléka épült volna be a kijelentő módba.

voljok, volj, voljon, voljomuk, voljtok, voljonak

vojok, voj, vojon, vojmuk, vojtok, vojnak

A vajon szavunk talán ennek a fázisnak lehet a "lenyomata".

A következő lépésben j>gy hangátalakulás játszódott le, és csak innentől adatolhatók a szóalakok:

vogyok, vogy, vogyon, vogymuk, vogytok, vogynak

vagyok, vagy, vagyon, vagyonk, vagytok, vagynak/vadnak

vagyok, vagy, van, vagyunk, vagytok, vannak,

A vannak szóalak hamarabb jelent meg, mint a van, az utóbbi az előbbinek a hatására jöhetett létre.

A megy szavunk fejlődése hasonló lehetett:

Itt a kiinduló szótő és az E/3 személyű alak men lehetett. A kiinduló paradigma:

menek, mensz, men, menömük, mentek, mennek

Itt is a felszólító mód alakjai tűnnek fel (?).

menjek, menj, menjen, menjömük, menjtek, menjnek,

menyek, meny, menyen, menyömük, menytek, menynek,

Ekkor végbemegy egy ny>gy átalakulás (pl. monyoró > mogyoró):

megyek, mégy, megyen, megyönk/megyünk, megynek, megytek, megynek/mednek,

megyek, mégy, megyen, megyünk, mentek, mennek

A T/2 személyű alak nem illeszkedik az átalakulások szabályaihoz. T/3 személyben hasonulás hatására alakul ki a mai alak.

E/3 személyben feltűnik a mén szóalak is , mely a van megjelenésével állítható párhuzamba, de végül nem szorította ki a megy-et.

Az E/2 személyű mész szóalak csak a 19. sz második felében kezd elterjedni, de igazából csak a 20. században szorítja ki a mégy-et.